PéLdául Pedagógia

„„Le Nagy Testvérrel!” Igen, ezt mondtam! Ezt mondtam, úgy látszik, többször egymás után.
Magunk közt szólva, öregfiú, boldog vagyok, hogy elfogtak, mielőtt még tovább fejlődött
volna a dolog. Tudod, mit fogok mondani, ha bíróság elé állítanak? „Köszönöm - ezt fogom
mondani -, köszönöm, hogy megmentettek, mielőtt késő lett volna.””[1]

            Gondolatmenetünk kezdhetnénk a sztrájk jelentésével és következményeivel, folytathatnánk azzal, hogy a jelen közoktatási helyzetben miért merülhet fel a munka megtagadásának gondolata, stb. Ezt most tekintsük köztudottnak.

            Vegyük sorra a gondolkodás hibáit, amitől egyszerre lesz ostoba, szánalmas és nevetséges az egész pedagógustársadalom, valamint azt, hogy mi a helyes gondolkodás útja a sztrájk-kérdésben.

            A hibás gondolat onnan indul, hogy nem volt egészen jól meghatározva, hogy kivel szemben és miért kell sztrájkolnia a pedagógustársadalomnak. Azzal, hogy a pedagógus nem megy be az iskolába dolgozni, a növendékek és szülők ellen sztrájkol. Azon túl, hogy nem ez a cél, ez az állapot, hogy a pedagógus nem megy be dolgozni, nem fenntartható, így valós eredménye sem lehet, legfeljebb jelzésértéke. A munka megtagadásával tehát a növendékek és szülők ellen sikerülhet sztrájkolni.

            Egyként ostoba, szánalmas és nevetséges a helyzet. Nem sikerült (mert nem is lehet) egységként fellépni, nem vezetett eredményre semmilyen szinten, a pedagógusok bepótolandó munkát adtak maguknak, nem azokkal szemben sztrájkoltak, akikkel szemben akartak, a munka visszautasítása nem fenntartható módszer, nem volt kidolgozva egy részletes programterv, hogy mi a probléma és azt hogyan lehet megoldani, és ezek között még a legnevetségesebb nem is szerepel.

            A pedagógustársadalom sztrájkot hirdet úgy, hogy a munkaidőt sem tudja betartani. Természetesen nem mondható egységes átlag, de jóval meghaladja a pedagógusok munkaórái a kiszabott heti 40-et. A pedagógusok sztrájkot hirdetnek, miközben mindennap túlóráznak, ami nincs kifizetve, ráadásul az alapbér is szánalmas. Így egészen nevetséges és hiteltelen a munka megtagadásának gondolata.  

            A helyes gondolkodás útja a következő.

            A pedagógustársadalomnak saját szakmai szemlélete mellett kell kiállnia, ami jelenleg súlyosan sérül a mindenkori rendszerrel szemben. Ennek három leglényegesebb fókuszpontja:

1. A pedagógusok bérének (vélelmezhetően szándékos) alacsonyan tartása.
2. A szakmaiság alárendelése a rendszer (mindenkori hatalom) kívánalmainak.
3. Az oktató-nevelő munkához szükséges körülmények csökkentése.

            A nulladik lépésnek természetesen annak kell lennie, hogy a pedagógusok betartják a heti 40 órás munkaidőt, akár úgy is, hogy reggel 8:00-tól 16:00-ig vannak az intézményben, ott minden munkát, tanórákat, egyéni megsegítést, helyettesítést, másnapra való felkészülést, nevelői megbeszéléseket, szülőkkel és vezetőséggel való email váltásokat és hivatalos telefonokat elintéznek; és ha valamit nem sikerül, délután 4 óráig befejezni, akkor azt már másnapra hagyják, mert 08:00 előtt és 16:00 után, sem emailt nem írnak, sem telefont nem vesznek fel, sem egy ppt-t nem készítenek, stb., mivel az már nem munkaidő. Azon munkaórákat, amelyekben a növendékek nincsenek az intézményben (iskolai szünetek) otthoni, vagy iskolai munkával, továbbképzésekkel, megbeszélésekkel, előadásokkal, óratervek írásával töltik ki.

            Ez után lehet meghatározni, hogy a pedagógusoknak a rendszerrel szemben kell sztrájkot hirdetni. Ennek formája a következő:

            A pedagógus

            - nem írja az e-naplót,

            - nem ad osztályzatot,

            - nem ad be tanterveket, tanmeneteket, stb.,

            - nem vesz részt a minősítő eljárásban,

            - saját belátása szerint szervezi az oktató-nevelő munkát,

            - olyan tankönyvet (segédletet) használ, amilyet szakmai belátása szerint jónak talál,

            - mindent a pedagógiai elveknek és szemléletnek rendel alá.

            Az intézmény

            - nem ad bizonyítványt,

            - nem engedi be az önkormányzat, vagy egyéb hivatal embereit az intézménybe,

            - nem szervez és ad olyan feladatot, ami a heti 40 munkaórát meghaladja,

            - semmilyen hivatalos dokumentumot nem ír és ad tovább hivatalos szerveknek,

            - mindent a pedagógiai elveknek és szemléletnek rendel alá.

            A sztrájk céljai a következők:

1. Egzisztenciát jelentő fizetés.
2. Szakmai szabadság biztosítása egyéni, intézményi és rendszerszinten.
3. Alkalmazható szakmai előmenetel biztosítása.

            Ez a sztrájk nem egy napid, de évekig folytatható, sőt, amennyiben arra szükség van, tovább szigoríthatók, egyéb más kitételekkel. Ez a sztrájk nem ütközik morális gátakba, hisz a növendékek érdekei nem sérülnek, így minden intézmény, pedagógus, valamint szülő és növendék is részt vehet benne.

            Ennek a sztrájknak az egyetlen feltétele: CSINÁLNI.

[1] George Orwell 1984