„Egyetlen meg nem érdemelt megrovás, vagy bizalmatlanság, mindenféle gúnyos és csúfolódó szó, mellyel a nevelő vagy a tanító a gyermeket illeti, lelkében levertséget vagy egyéb zavart idéz elő, sőt nagy kárt is tehet.”[1]
A nevelés fanatizmusa nem a dogmatikus végletességben keresendő, nem ”egymondatos” szabályok/törvények erőszakos betartásában és betartatásában. Ezek csak következmények. A fanatista nevelőt zárt gondolkodása, zárt lelke, zárt módszerei, vagyis zárt személyisége mutatja meg; minden egyéb abból következik.
A zárt személyiségű nevelő (legyen akár a semmit sem szabad véglet, akár a mindent szabad véglet) fanatizmusa a teljes távolságtartásban található meg, abban, hogy nem vállal semmilyen közösséget a növendékekkel. Ennek eszköze, hogy a szabályokat/törvényeket mindenekfelettinek állítja be, vagyis az előre megfogalmazott szabályok/törvények érvényesek, és minden más lényegtelen. Ez a fanatizmus: a konkrét élő helyzet konkrét élő személyiségeinél fontosabbak az általános és élettelen szabályok/törvények.
Ez nemcsak a nevelői munka ”megúszása”, el nem végzése, de a növendék és a probléma tagadása. Azáltal, hogy a nevelő a szabályokra/törvényekre hivatkozik, minden egyebet pedig kizár, úgy a figyelmet, az empátiát és a toleranciát zárja ki teljes mértékben, hisz azok szükségtelenné válnak.
A zártság megfigyelhető akkor is, mikor a zárt nevelőt mérik meg önmaga szabályai/törvényei által. A zárt nevelőt megmérni csak egyvalaki tudja: önmaga. Ami ekkor megfigyelhető: hiányzik az önkritika; hiányzik a másik (gondolatainak, érzelmeinek, vágyainak és szükségleteinek) elfogadása; hiányzik a változási/alkalmazkodási képesség.
A zárt nevelő, ha vitába, összetűzésbe keveredik, három dolog közvetlen, vagy közvetett módon megjelenik: mindig a másik vagy a körülmények a hibásak; a másik tudása, tapasztalatai, érzései komolytalanok, tévesek és/vagy hiányosak; a másiknak kell változnia, alkalmazkodnia, mert a másik viselkedése a kirívó.
A nyílt személyiségű nevelő nem az előre megfogalmazott szabályokat/törvényeket tartja elsődlegesnek, azokat útmutatóknak tartja, segítségnek a valós, élő és egyedi helyzet megoldására. A nyílt személyiségű nevelő meggyőzhető és megszólítható, vagyis minden körülményt figyelembe vesz, és nem ítélkezik. Reagál és nem kinyilatkoztat.
[1] Foerster Frigyes Vilmos – Iskola és jellem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
