„Ha aszerint nézel valakit, például egy gyereket, amilyen ő most, a jelen pillanatban, azzal megakasztod a fejlődésének útját. Ha azonban aszerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.”
A közoktatás rossz és lehetetlen állapotának magyarázata a széles nyilvánosság előtt annyi, hogy Magyarország Kormánya elnyomja a pedagógusokat. Ez a megállapítás súlyos tévedés.
Elsőként azt a benyomást kelti, hogy a pedagógustársadalom alakítja a közoktatás működését. Másodsorban (és ez talán súlyosabb probléma) az a téves képzet alakul ki, hogy két szereplő van a közoktatásban: 1. Magyarország Kormánya, 2. pedagógustársadalom. Ebben az összefüggésben az elnyomó fél Magyarország Kormánya, az áldozat pedig a pedagógustársadalom.
Ez a téves magyarázat azt a vélekedést eredményezi a társadalmi gondolkodásban, hogy a pedagógusoknak egyenes hozzáférésük van a közoktatás rendszeréhez, azt alakítani és formálni tudják; valamint, mivel őket nyomják el, álljanak ki magukért, és megoldódnak a problémáik. Végeredményben: a pedagógus felelőssége a közoktatás minősége, és saját elnyomott helyzete is. Mindez természetesen súlyos tévedés.
A közoktatásban van egy szereplő, aki elválasztja Magyarország Kormányát és a pedagógustársadalmat. Ez a szereplő: a közoktatási rendszer. A rendszer jelöli meg mindazon hivatalokat, szabályokat, törvényeket, amelyek meghatározzák egy intézmény, azon belül pedig az egyes pedagógusok munkáját, gondolkodásmódját, céljait és módszereit, leegyszerűsítve: a pedagógusi hivatásukat. Ide tartoznak többek között az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatási Hivatal és az önkormányzatok is, ugyanígy a NAT, a kerettantervek, a teljes bürokrácia, és a sor folytatható. Összefoglalón ezt úgy lehet nevezni, hogy közoktatási rendszer.
Ezzel a szereplővel megváltozik a fenn említett hatásmechanizmus. Így a folyamat a következő: Magyarország Kormánya létrehozott egy rossz közoktatási rendszert, amelynek a pedagógustársadalom teljes mértékben alárendeltje. Nem tehetnek semmit szakmai alapon, hiszen a rendszer mindent megszab. Ha a pedagógus tenne valamit, ami szembe megy az előírtakkal, akkor megbüntet(het)ik, hiába, hogy szakmai alapon igazolva vannak a tettei, a szakmaiság mellékes szempont a rossz közoktatási rendszer mellett. Kimondható, hogy a pedagógus alárendeltje a rossz közoktatási rendszernek; ezzel együtt nem áldozata. Magyarország Kormánya által létrehozott rossz közoktatási rendszernek az áldozatai: a diákok.
Abban az esetben, mikor a pedagógustársadalom volt kijelölve, mint áldozat, tőlük elvárás lett volna, hogy álljanak ki magukért, és tegyenek saját helyzetük javítása érdekében. Vajon ez elvárható a diákoktól, az áldozatoktól? Egy diáktól elvárható, hogy kiálljon saját maga érdekei mellett? A válasz egyértelműen: nem. Ez a feladat, a diákok érdekei mellett való kiállás, annak védelme a szülők feladatköre.
Így megfigyelve a mechanizmust, a következőt látjuk: Magyarország Kormánya egy rossz közoktatási rendszert működtet, annak alárendeli a pedagógustársadalmat, amely rossz működésnek az áldozatai a diákok, akiknek az érdekeit a szülők védik.
Feltehető a kérdés, hogy a szülő kikkel szemben védi/érvényesíti gyermeke érdekeit?
Magyarország Kormánya kiadja a rossz törvényt/feladatot a rossz közoktatási rendszernek. A rendszer ezt alkalmazza az intézményekre/pedagógusokra, akik kénytelenek alárendelni a pedagógiai elveket és identitást a rossz közoktatási rendszer által alkalmazott rossz törvénynek/feladatnak. Az alkalmazott rossz törvény/feladat érezteti hatását, aminek elszenvedője a diák. Mikor ez a rossz érezteti hatását, a szülő, mint gyermekének érdekeit képviselő felelős személy előlép, és a pedagógust vonja felelősségre. Azt a pedagógust, aki jószerével semmit sem tehet, hiszen a rossz közoktatási rendszernek van alárendelve, vagyis csak részben viselkedhet a pedagógushivatásnak megfelelően. Csak és kizárólag annyira, amennyire azt a rossz közoktatási rendszer engedi.
Mivel a szülők azt a narrációt ismerik, hogy a pedagógusok el vannak nyomva Magyarország Kormánya által, természetes gondolatuk, hogy mivel a probléma a pedagógusoké, tegyenek saját magukért, oldják meg a problémáikat, és ha már a pedagógusi pályát választották, végezzék el tisztességgel a feladatukat.
Ezen a ponton feltehető a kérdés: a pedagógus felelőssége? Majdhogynem minden felelősséget le lehet venni a pedagógustársadalomról, mert annyira szűk a szakmai szabadsága, hogy ha nem bántalmazza a diákokat, akkor szinte már mindent teljesített is, ami tőle elvárható. Egyébként szinte semmire nincs hatása a rossz közoktatási rendszerben. Ha egy szülő valamilyen elvárással, panasszal él a pedagógus felé, akinek arra nincs hatása és jogköre, akkor annak a pedagógusnak felelőssége azt mondania: Nem az én felelősségem. Ugyan ennek a pedagógusnak feladata elmondani a szülőnek hogy a problémáival hova kell fordulnia? Természetesen feladata, mint ahogyan a hivatalokban is elmondják, hogy egy-egy beadványt, hiánypótlást, panaszt, stb., hol kell beadni. A pedagógusnak TILOS olyan dologért vállalnia a felelősséget, ami nem az ő jogköre.
Végül azt kell megállapítani: Magyarország Kormánya elnyomásának áldozatai a diákok. A szülők felelőssége gyermekeik érdekeiért való kiállás. A pedagógusok felelőssége a hivatásukért való kiállás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
